Kirándulni mentünk, a szép őszi határba
Unokám jött velem vidám csacsogással
Szeme nagyra tágult, kíváncsian nézte
A határban szaladgáló vad népet

Itt egy nyuszi, ott fácán, pillangó
Rengeteg bogár, elsuhanó őzek
Amott látod, egy őz suta ballag éppen
A Tiszáról jön hol szomját oltotta

Ragyogó szeme a tájat pásztázza
Elenséget szimatolva nagy iramban
Tűnik el egy kékülő kökény bokorba
A Tiszához érünk, le az ártérbe

Sudár nyárfák aranyló levelei
Ringatózva szállnak a lágy őszi szélben
Az égbe szökő nyárfák alatt itt-ott csipkebokor
Már alig van levele, pirosló bogyóit már szedheted

Lesz belőle finom tea a téli nagy hidegbe
Hozzá egy kis méz, hogy megédesítse
Így járjuk a határt, itt-ott gyűjtögetve
S gyönyörködünk az elénk terülő táj szépségében

A szárnyaló madarak vidám röptében
Mikkor csivitelve szállnak le a víz szélére
Szomjukat oltva víg szárnycsapással tűnek el
A millió színben játszó szép őszi tájban

Fáradtan érünk haza, hol finom ebéd vár
Éjszaka álmainkban folytatjuk tovább ezt
A csodás barangolást Hétfőn már munka van
Suliba kell menni s így a jövő hétig már
Nem tudunk kirándulni, menni

/Júlia/

2008