Régóta akartam már írni egy hosszabb bejegyzést azokról
a dolgokról, amik körülöttem zajlanak és amik bennem játszódnak le
mostanság, de valahogy sosem jutottam ide. Mindig volt valami, ami
miatt azt mondtam, hogy most se jó, meg most se és most se. Való igaz,
rengeteget dolgozom, szinte reggeltől estig itt ülök a gép előtt és
próbálok mindent kihozni magamból, a lehetőségekből és a sok
feladatból, amit rám bíztak. Nagyon szeretnék mindent tökéletesen
megoldani, bár magam is tudom, hogy ez lehetetlen.

Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor

felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt

hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy

csodálatos rend és rendszer volt mindenben. (...) Két ember nem

találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.

Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről,

valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy

az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi

pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az

évmilliárdok és a tér végtelenségei között

Ha egyszer álmod valóra válik,

Óvd, őrizd, védd nagyon,

Mert ha szeret téged a másik,

Az többet ér mint a vagyon.



Szerelmes szív semmit sem lát,

Ezért könnyen sérül, tudod.

Féltőn, védőn öleld hát át,

S egy életre megkaphatod.