Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

A várakozás fura dolog. Van mikor pozitív, és minden percet izgatott
örömmel töltesz el, mert tudod, hogy hamarosan jó dolog fog történni
veled. "Bárcsak már itt lenne." A mutató lassan vánszorog és
számolod a napokat, hogy hányat kell még aludni addig. Aztán végül csak
ideér, megtörténik, amire oly régóta vágytál, de amint vége lett, már
nem is olyan izgalmas az egész, mert amíg várakoztál, újra és újra
elképzelted magadban, lejátszottad az összes lehetséges variációt és
lehetőséget, álmodoztál s eközben széppé tetted az ismeretlent. Ilyen
például a karácsony. Amíg kicsi vagy mindig epekedve várod. Vajon mi
lesz a fa alatt idén? Vajon megkapod azt a neked kedves tárgyat vagy
játékot, amire oly régóta vágysz? Telnek a napok és te minden éjjel
megálmodod, hogy mi lesz a kicsi csomagban. Aztán ki tudja... lehet,
hogy pont az, amit szerettél volna, de az is lehet hogy valami egészen
más. De rögvest ahogy kibontod elveszik valami a varázsból. Abból, ami
elhiteti veled a várakozás alatt, hogy minden megtörténhet.

Aztán van a kétkedő várakozás. Olyankor nem tudod, hogy
mire számíts. Nem tudod, hogy hogyan fogd fel. Gondolj a jóra, ezzel is
erősítve magadban a hitet, hogy úgyis a legjobb eshetőség válik valóra,
vagy készülj a legrosszabbra és akkor csak pozitív meglepetés érhet? Ez
az a kérdés, amire nehéz megfelelő választ találni. Talán nincs is
olyan. Ez a fajta várakozás például, mikor vársz egy telefonhívásra,
hogy megkaptad-e a munkát, amelyre oly régóta áhítozol. Az is hasonló
helyzet, mikor minden nap a postaládát lesed, hogy vajon felvettek-e
álmaid iskolájába. S a sokak által ismert szituáció is ide tartozik,
mikor a kedvesed egy olyan üzenetet hagy neked, hogy: "Beszélnünk kell." Ezekben az esetekben rögtön előbújik belőlünk a kétely és két belső hang kezd el viaskodni bennünk. Az egyik így szól: "Úgysincs
semmi baj. Minden rendben lesz, felesleges aggódni. Sikerülni fog.
Butaság bebeszélni magamnak, míg nem tudom miről van szó."
Majd rögtön rákontráz a másik: "Jobb,
ha elkezdesz félni barátom. Biztos, hogy nem sikerül. Mi lesz utána
veled? Nem te leszel az első, akinek összeomlanak az álmai. Hamarosan
egyedül maradsz. Beszélni akar veled? Az sose jelent jót."
Aztán
dönts, melyikre hallgatsz. Embert próbáló feladat tud lenni egy ilyen
helyzet. Egy perc alatt végigcikáz benned tömérdek különfélébbnél
különfélébb érzés. Boldogság-szomorúság, remény-kétely, elhagyatottság,
magány, félelem és még ki tudja mennyi más.

Zárásként
illendő lenne levonni a konklúziót, összegezni az eddigi gondolatokat
és tanácsokat gyűjteni az ilyen esetekre, de az a helyzet, hogy
jelenleg nem tudom mi lenne a megoldás. Ha megtaláltam ígérem, szólni
fogok.

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu