Kis türelmet...
15 éve | 0 hozzászólás
Egyre erősebben él bennem az a tudat, hogy talán sosem fogok megházasodni. Amiket látok, amiket hallok és amiket tapasztalok teljesen kiölik belőlem azt a naív, boldog képet, amit kisgyemekként a házasságról képzeltem. Örök hűség? Ma? Ugyanmár... Lassan a válások száma utoléri az esküvőkét. Egyre több a boldogtalan kapcsolat, egyre több a családon belüli erőszak, egyre kevesebb az az idő, amit két ember egymás mellett tölt el. Mi az oka? Nem tudom. Talán az új generációt érő behatások, talán valami egészen más, de az biztos, hogy az utóbbi években csak elvétve találok olyat a környezetemben, hogy két ember 10-20, vagy akár 30 évig hűségben, boldogságban kitartson a másik mellett. |
15 éve | 0 hozzászólás
Néha elgondolkozom azon, hogy mért nem tudjuk értékelni és megbecsülni az életet. Miért hagyjuk, hogy minden hétköznapunk ugyanolyan átlagos, céltalan kavargás legyen... Mert az! Ha szétnézek a világban mindenki csak rohan, mindenki törtet előre, de közben már nem is tudja mi a cél. Ha megtudnád, hogy 30 napod maradt az életből ugyanígy viselkednél? Ugyanúgy elvesztegetnéd a perceket és nem tennél semmit? Nem hiszem... Akkor értékes lenne minden pillanat. De miért kell ahhoz katasztrófa, hogy megtanuljunk ÉLNI? |
15 éve | 0 hozzászólás
Régóta akartam már írni egy hosszabb bejegyzést azokról
a dolgokról, amik körülöttem zajlanak és amik bennem játszódnak le
mostanság, de valahogy sosem jutottam ide. Mindig volt valami, ami
miatt azt mondtam, hogy most se jó, meg most se és most se. Való igaz,
rengeteget dolgozom, szinte reggeltől estig itt ülök a gép előtt és
próbálok mindent kihozni magamból, a lehetőségekből és a sok
feladatból, amit rám bíztak. Nagyon szeretnék mindent tökéletesen
megoldani, bár magam is tudom, hogy ez lehetetlen.
15 éve | 0 hozzászólás
A várakozás fura dolog. Van mikor pozitív, és minden percet izgatott örömmel töltesz el, mert tudod, hogy hamarosan jó dolog fog történni veled. "Bárcsak már itt lenne." A mutató lassan vánszorog és számolod a napokat, hogy hányat kell még aludni addig. Aztán végül csak ideér, megtörténik, amire oly régóta vágytál, de amint vége lett, már nem is olyan izgalmas az egész, mert amíg várakoztál, újra és újra elképzelted magadban, lejátszottad az összes lehetséges variációt és lehetőséget, álmodoztál s eközben széppé tetted az ismeretlent. |
15 éve | 0 hozzászólás
Szavakba önteni azt, mit a szív érez, maradéktalanul nem lehet.Legyen az szerettet, öröm, vagy fájdalom.Mert a szavakat nem erre valók.De az ölelést, a mosolyt, az érintést, árulkodó tekintetünket Isten arra teremtette, hogy érzéseinket tolmácsolják.Legfőképp azoknak, akiket, akit szeretünk.Mert hiszen egy szót sem kell szólnunk, csak átölelnünk ha szomorú, érintésünkből tudja, mosolyunkból és tekintetünkből látja, többet jelent nekünk mindennél.Tehát előbbre való a szónál mindegyikük, mert ők sohasem hazudnak. |
15 éve | 0 hozzászólás
Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor
felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt
hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy
csodálatos rend és rendszer volt mindenben. (...) Két ember nem
találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra.
Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről,
valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy
az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi
pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az
évmilliárdok és a tér végtelenségei között
Ha egyszer álmod valóra válik,
Óvd, őrizd, védd nagyon,
Mert ha szeret téged a másik,
Az többet ér mint a vagyon.
Szerelmes szív semmit sem lát,
Ezért könnyen sérül, tudod.
Féltőn, védőn öleld hát át,
S egy életre megkaphatod.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
vagyok, aki vagyok
15 éve | 0 hozzászólás
Címkék:
Tovább