Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

Egyre erősebben él bennem az a tudat, hogy talán sosem fogok
megházasodni. Amiket látok, amiket hallok és amiket tapasztalok
teljesen kiölik belőlem azt a naív, boldog képet, amit kisgyemekként a
házasságról képzeltem. Örök hűség? Ma? Ugyanmár... Lassan a válások
száma utoléri az esküvőkét. Egyre több a boldogtalan kapcsolat, egyre
több a családon belüli erőszak, egyre kevesebb az az idő, amit két
ember egymás mellett tölt el. Mi az oka? Nem tudom. Talán az új
generációt érő behatások, talán valami egészen más, de az biztos, hogy
az utóbbi években csak elvétve találok olyat a környezetemben, hogy két
ember 10-20, vagy akár 30 évig hűségben, boldogságban kitartson a másik
mellett. Nem is olyan rég még ez volt a mindennapos. Nagyszüleim
idejében az emberek legtöbbjénél az első szerelem volt az utolsó és a
sírig fogták egymás kezét... Most ilyet csak a filmek képkockáin látok
viszont.
Más lett volna az érzés? Nem hiszem. Vannak ugyan szerelem
nélküli érdekkapcsolatok, de a legtöbb ember tényleg szereti a párját
mikor kimondja az igent. Pár hétig, hónapig vagy jobb esetben pár évig
talán boldogok, de ha még néhány év múlva megnézzük őket már talán
rájuk sem ismerünk. Elfelejtik mit jelentett egykoron a másik,
elfelejtik, hogy az az ember, akire most lenézően tekintenek nem más,
mint az egykori nagy szerelem, az igazi, akinek örök hűséget fogadtak.
Sajnálom...sajnálom, hogy ezt kell látnom.
Sok jó barátom szülei már
nincsenek együtt. Külön életet élnek és minden felborul. Ha valaha lesz
gyerekem soha nem akarom, hogy így nőjön fel. Soha nem akarom, hogy
lássa, hogy a szülei vitáznak vagy veszekednek. Talán én sem vagyok más
és velem is megtörténik majd ez, ami ellen most olyan nagy hévvel
harcolok. De mégis úgy érzem, hogy van bennem valami kapcsoló, ami
működésbe lép, ha én is ilyenné válnék. Akárhányszor elkezdtem
felfedezni magamban ezeknek a rossz tulajdonságoknak a magvait azonnal
bűntudatom támadt és úgy éreztem valami rosszat tettem. Pedig
korántsem, csak egyszerűen elborzaszt és elrettent ez az egész.
Vajon
tudni fogom, hogy akit tiszta szívemből szeretek, azt sosem fogom
megbántani, sosem fogom megsérteni, sosem fogom elhagyni? Vajon ha az
élet megadja nekem, hogy találjak egy igazán csodálatos embert, akkor
lesz bennem annyi erő és bátorság, hogy megkérjem a kezét. Korán van
még, tudom. De bennem van a félelem. Nem akarom úgy leélni az életem,
hogy nem vagyok boldog. Nem akarom egyedül leélni. És nem akarom azt
sem, hogy mások szenvedjenek amiatt, hogy bennem már megváltozott
valami és nem tudok úgy tekinteni a páromra, mint egykoron. Ha lesz egy
fiam vajon jó példaképe leszek-e? Vajon a család ahol felnő olyan igazi
kis sürgő-forgó boldogság központja lesz-e? Mind mind kérdések, amikre
hiába keresem úgysem fogom megtudni a választ idő előtt.
Mikor már
azt hinné az ember, hogy nem hozhat az élet elé nagyobb és nehezebb
kihívást, akkor felbukkan valami, ami mélyen elgondolkodtat és egyben
meg is ijeszt. Az élet talán egyik legnehezebb kihívása ez. Szeretném
hibák nélkül teljesíteni, de félek talán nem is lehet. Remélem pár év
múlva mikor arra kerül a sor már másképp fogok látni dolgokat. Remélem
mikor eljön az idő, hogy döntenem kell, akkor biztos leszek magamban és
nem lesz bennem többé egy csepp kétely sem afelől, hogy mit akarok és
mi a jó nekem. És remélem, hogy mikor megkérdezik tőlem, hogy akarom-e
Őt, míg a halál el nem választ akkor képes leszek teljes őszinteséggel,
hévvel, szerelemmel és hittel azt válaszolni, hogy: ''IGEN, AKAROM!''

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu