Megáradt lelkednek tengere,

a szemed fájdalomról mesél,

pilláidon könnyek remegnek,

testedben a tél szele zenél.

Óriás felhő borult le Rád,

takarja az éltető Napot,

örök éj költözött szívedbe,

csillagod már homályban ragyog.

Felnézek a kéklő egekre,

két kezem imádságra teszem,

hagyd még azt a csillagot élni,

ó,drága egyetlen Istenem!

Kérlek bontsd le a sötétséget,

halálnak ölelő karjait,

űzd el a téli ridegséget,

szórd le Rá tavasznak magjait!

Pálné Lele Ilona