Ezer sebtől jajong

a meggyötört lelke,

gazoknak hadától

vergődik a teste.

Mi várunk,és nézünk,

nem merünk tenni,

nem merjük róla

a gyomot leszedni.

Sóhajjal kaszáljuk,

szavakkal védjük,

nehogy a testét

még jobban megsértsük.

Kérve kérem Istent,

ne hagyja magára,

ha nem hat intelem,

legyen ő oltára!

Pálné lele ilona

Algyő

Alszik még a hajnal,

csillagok remegnek,

éjszaka vándora

telt arccal tekinget.

Nyomor ölelkezik,

amerre csak pillant,

rongypaplanok alatt,

sokezernyi sóhaj.

Napi élelemért

megszenvedő lelkek,

kiknek ágya avar,

fedelük az ég lett.

Rájuk is leszórja

ezüstjét orcája,

egyenlőn osztogat,

koldusnak,királynak.

Pálné Lele Ilona

Algyő