Alszik még a hajnal,

csillagok remegnek,

éjszaka vándora

telt arccal tekinget.

Nyomor ölelkezik,

amerre csak pillant,

rongypaplanok alatt,

sokezernyi sóhaj.

Napi élelemért

megszenvedő lelkek,

kiknek ágya avar,

fedelük az ég lett.

Rájuk is leszórja

ezüstjét orcája,

egyenlőn osztogat,

koldusnak,királynak.

Pálné Lele Ilona

Algyő