Sok ezer szálat szöttek az évek,

szívedből szívembe édesanyám,

mindegyik szál a legféltőbb kincsem,

az út,mely mindenkor hozzád talál.

Éhezve nyúlok mindig utánad,

mert szeretetből soha nem elég,

remeg a lelkem ősz mosolyodért,

félek,hogy ez majd egyszer véget ér.

Tavaszt szeretnék testedbe zárni,

rügyeket bontó napsugarat,

zöldellő mezőt,kicsiny patakkal,

hogy mindörökké velem maradj!

Pálné Lele Ilona