Mély álomba merült

a bánat szívemben,

csalogány trillázott

szüntelen fülemben.

Csalóka éneke

lelkem felemelte,

boldogság trónjára

nektárba helyezte.

Annyira édes lett

az életem tőle,

nem láttam a felhőt,

mi,bújkált mögötte.

Csak mikor a Napot

sötéten befedte,

felébredt a bánat

újra a szívemben.

Pálné Lele Ilona