szólj hozzá: Ritter nyomkövetése
szólj hozzá: A nyom fektetése

Most mégis ismerkedjünk meg a kutya kiképzésének a rendszerével, és itt egyértelműen meg kell állapítani, hogy a gyakorlathoz hozzátartozik a szürke elmélet is. Mindig lesznek szakértők, akik ezért vagy azért tiltakoznak.

A kutyával való foglalkozásnál is csak annak a kutyavezetőnek lehet eredménye, aki pontosan tudja mikor, hol, hogyan és miért kell cselekednie. Ezért vezet az út az eredményes kiképzéshez és vezetéshez a kutyánál, a következő téziseken keresztül.

Először is egy teoretikus elméleti alapot kell kidolgozni. Ezt rendezze magában a nevelés folyamán és ezek után meg kezdheti a kutya kiképzésének felépítését.

A nyomra vezetés azt jelenti, hogy mi ennek minden elemét ismerjük, aminek alapján befolyásolhatjuk. A kutyánk, amelyiket ki akarunk képezni a nyomkövetésre, ahhoz a csoporthoz tartozzon, melyek a felszíni sérülések fele orientálódik. Ezáltal az emberi lábnyomot érzékeli. Ezt a nyomot a kutya, mély orral felveszi és követi. Elveszett tárgyat kell megmutatni-ismétlem- meg mutatni, hogy így lehetőséget kapjon arra, hogy ő ezt felvéve, vagy ülve, állva jelezze és letétel útján, ismét jelezze. Ez a nyomgyakorlat csak akkor lesz eredményes, ha elég időt szánunk rá és minden időben és minden évszakban tréningezünk. Már fiatal kutyánál el lehet kezdeni a nyomkeresési munkát.

Ennek alapelemei:

a)     zsákmányszerző ösztöne alapján

b)      Táplálék keresés az önfenntartási ösztön alapján

c)     Ösztönösen a kutyafalkának a keresése

d)     A játék ösztön botdarabokkal, labdával vagy anyag darabokkal, unszolással, hajszával, játékosan

a)     Zsákmányszerzés

A megkötött kutya látja a „falkabelit” az ő játékával elmenni, a vezető játszik a tárggyal, ami tulajdonképpen a kutyához tartozik. Egy egyenes után, a tárgyat tegyük le, ugyan azon az úton menjünk vissza a kutyához. Most próbáljuk meg, sok türelemmel a nyomra rávezetni, sok dicsérettel, különösen, ha a kutya az orrát ráhelyezi, hogy elérje a tárgyat. Ez a módszer nem a legbiztosabb, de eredményre vezethet.

b)     Táplálék keresés az létfenntartási ösztön alapján

Itt legjobban a természeti viszonyok kihasználásával érünk el eredményt, mert vadászás útján jut a zsákmányhoz és ez szolgálja a fent tartását. Itt már a táplálék kikövetelése erős aktivitást kíván, amire az orrát beállítja, és ezáltal, eredményt tud elérni.

A fiatal kutya bevéső szakaszában, lehet egy hozott húsdarabbal kezdeni és az etető helyet az agyában rögzíteni. Az idősebb kutyánál egészen kis húsdarabokkal dolgozzunk és igyekezzünk szabálytalanul elhelyezni, hogy ezáltal újabb nyomokat követeljünk meg. Itt nagyon fontos, a táplálék darabokat a föld alá helyezni, amit aztán be kell kaparni, miáltal megköveteljük a kutyától az egészen mély orrtartást, amit aztán a kutya megszok. Később ügyelnünk kell arra is, hogy nem kell mindig táplálék a nyomon, de az utolsó tárgy után, mindig táplálék legyen. A kiképzett kutyánál a tréning 10 méteres pórázon legyen, de lehet próbálkozni rövidebbel is, hogy hallható jelzésekre éber maradjon,vagy még befolyásolható legyen. Ezt a módszert a legeredményesebbnek tartom. Itt fontos a jó kiképző, ügyes kéz és nagy türelem.

c)     A kutyafalkák ösztönös keresésénél

második személyt is be kell iktatni, bár nem a nem optimálisabb mód, mert itt a szaglási érzék kevés, gyakorlatilag semmi kapcsolata nincs a felszíni dolgokkal, hanem testszagokkal, illatanyagokkal.

Ezeket a kutyákat később át kell képezni, hogy az orrával a növények kisugárzó illatanyagait fel tudja ismerni.

A nyomkeresésnél a következő fokozatok vannak a kutyáknál:

1)Az a jó nyomkereső kutya, amelyik az alapnyomot már a kezdeteknél megállapítja és a nyomok kereszteződésénél is vált.

2)Nyom biztos az a kutya, amelyik az alap nyomra rá áll, és ezt megtartja, annak ellenére, hogy félrevezetés veszélye állhat elő.

3)Az a nyom tiszta kutya, amelyik a kezdetektől a végéig, abban a helyzetben van, hogy egy nyomot kidolgozzon saját maga, különösen akkor, ha egy azonos nyommal kereszteződik. Ez a nyomozó kutyák csúcsa.