Amikor én egy kutyás fotót nézek elsőre csak a kutyát látom, az köt le. Azonnal értékelem,  a formáját,a  tekintetét , Aztán ehhez képest tetszik, vagy nem tetszik a kutya. Az élénk , huncut tekintet, mindig elvarázsol.

Arra gondolok, hogy ő biztosan értelmes, figyelmes kutya, de szép, de aranyos.

Így teszem ezt a rottweileres fotóknál is, de ott egy villanás alatt minden apró részlet szembetűnik! Méret, fej, szemszín, fültartás, lábak, testfelépítés, kondíció , szóval minden.

 Ennél a képnél sem tettem mást, néztem a kutyát.

Csak jóval később néztem meg jobban a kutya környezetét. A láncon kívül, az edények tisztasága ami szíven ütött.

Na, de nem vagyunk egyformák, mindenkinek más fogalma van a helyes kutyatartásról!

Az viszont nagyon érdekes számomra, hogy még vannak olyanok akik ma is természetesnek gondolják, hogy a kutya láncra verve is leélheti az életét.

Oly sokszor elhangzott, hogy ez nem helyes, akár veszélyes is lehet, hogy nem is értem hogyan fordulhat elő. Kanyarodjunk egy kicsit vissza a múltba, hívjuk segítségül a régi nagy öregeket!

A ROTTWEILER EREDETE

A rottweiler eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak ezt a kutyafajtát hódító hadjárataik idején, Svájcon keresztül behozták Németországba.

 Mint őrző és hajtókutyát használták a csordáknál melyek a katonasággal együtt vonultak.

 Nevét Rottweil városkáról kapta mely a Neckar folyó partján fekszik. Mivel a kutyákat különböző módon használták fel az évszázadok folyamán ezek mind színben mind nagyságban különböző módon fejlődtek. Önálló fajok keletkeztek, de megmaradt több közös tulajdonságuk, mint pl. a munkában lelt öröm, ragaszkodó természet, éberség, elszántság, hűség és értelmesség. Rottweil városa a középkorban fontos kereskedelmi központtá fejlődött ezért a jó éber kutya nélkülözhetetlen segítőtárssá vált. A régi rottweiler alakjára nézve semmiben sem különbözött a maiaktól. Színének nem tulajdonítottak fontosságot. Volt olyan, amelyiknek fehér csík volt a nyakán, fehér volt a lába és fehér folt volt a homlokán, szalmasárga színezetű vagy vörössárga sötét foltokkal a hátán. A magasságot illetően két típus volt: nagyobb és kisebb. A nagyobbik nem volt alkalmas a szarvasmarhák hajtására, és azon kívül megtámadta az állatokat ezzel nagy károkat okozva. Mindkét fajtát külön tenyésztették. A kisebb fajtánál a fő hangsúly a munkabíráson volt, a fehér foltokra nem voltak tekintettel, míg a nagyobb fajtánál lényeges volt a szín egyöntetűsége. Ma már a fehér foltok kivesztek, de a természetes adottságok megmaradtak. A szolgálat számára ma már csak a könnyebb típust tenyésztik. A rottweilernek megvan minden olyan tulajdonsága, amire a szolgálati kutyának szüksége van. Mindig segíti gazdáját, és együttműködik vele. Természetét a munka fejlesztette ki és NEMESÍTETTE. A rottweiler odaadó, hűséges, szófogadó kutya, amelynek vérmérséklete közepes, és közepes az élessége.

 Bátor, sokáig meg tudja tartani nyugalmát, de azután villámgyorsan és tekintet nélkül támad. Harci készségét a harcban lelt örömmel párosítja, azonban hamarosan nyugalmi állapotba megy át. Az idegrendszer erősségét mutatja minden helyzetben, de se nem láncos, se nem ól kutya! A fogság rontja a természetét. Mindezeket a tulajdonságokat szem előtt kell tartanunk, ha rottweilert akarunk tenyészteni!( részlet, Hans Korn könyvéből )

1971 óta van az országban a fajta. Minden fórumon, minden szinten ez kihangsúlyozásra került. Ma mégis vannak akik ezt nem tudják, mert ha tudnák, biztosan nem tartanák láncon a kutyát. Hiszen szeretik! Ha nem így lenne, nem büszkélkednének  vele!

Mi is használunk láncot, mert az stabil, erős, a kutya nem rágja el, nem tud elszabadulni, ha harcolni lenne kedve, a kutyaiskolán! Otthon soha! Kennelben,  a lakásban ,bokszban, egyébként szabadon, biztonságos, stabil kerítés mellett. Arra mindig ügyelünk, hogy a lánc ne veszélyeztesse a kutyát! Azért van mindig fentről lefelé vezetve, hogy a kutya lába ne akadjon bele! Csúnya balesetet tud okozni egy rosszul elhelyezett lánc!

Ha valamiért sehogy máshogy nem oldható meg, legalább futóláncról kellene gondoskodni!