<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

SZERETEK ÉS SÍROK

Szeretek és sírok,

Rímelő verseket írok,

A világ suttog körülöttem,

Még le sem pihentem,

S benned ébredtem.

Nem értem, egy titkos beszéd-

Hajamba kapaszkodva,

Testemhez láncolva,

Mámor tócsájában fulladozva,

Karodat kinyújtva-

Ujjaink összefonódnak,

Álmos csókjaink az éjnek adóznak.

Derekadat átkulcsolom,

Hogy az öröm boldog vágya

Fényes csillagok ölében elnyújtózzon.

A hold álmatlanul néz,

Ahogy az erdő magányából

Fut lefele két boldog kéz.

Kékfestő ruhád fátyolként lebben föl,

Arcodon a világ öröme tündököl.

Lábadhoz iramlok,

Mint hegyről a friss szél,

Gyengéden beléd karolok.

Futok veled messzire, el a világ végére,

Kacagunk ott a csendes messzibe,

Mert boldogok leszünk, mi ketten-örökre.