<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

EGY ASSZONY

Te asszony, ki mosolyt derít,

És a kútból csókot merít,

Te, kit a szerelem cinkossá kényszerít.

Te, ki az életre figyelsz,

A nevetésre, zokogásra,

A nyugalom zöld világára.

Ki szól, ha a csendet kívánja,

Ki vár a boldog éjszakára.

Te a föld gyermeke,

A hamu édes gyümölcse,

Az égbolt egyetlen tündöklő felhője,

Szívedben lakik minden földalatti lidérc,

A szemed bogarába százezer fény, amíg csak élsz.

Nyújtsd hát a szád, add a kezed,

Egy villanás, és az élet gyönyörét megismered.

Adtál életet, gyermeknek nyugtató meleget,

Adtál tejet és szeretetet.

Adtad a szíved és adtál szerelmet,

Adtál könnyet és adtad az életed.

Karod közé fér az élet,

Mely egy nagy gyümölcsöstál,

Mert az életnek életeddel életet adtál.