ANYÁMÉRT

Város zajában keresett menedéket
a fojtogató csend elöl
Nem lelte meg a sárga madár tollát,
volt a sorban hátul
és sokszor járt legelöl.

Zsák utak szélén nem nyílt virág,
világ bajára szúrta bánatát.
A füstkarikákat még szépnek találta.
Két gyermeket hozott a világra!
Aztán dolgozott, mert ők csak sírtak
anyatejért, és melegért rimánkodtak...

Nem nézett vissza, mert ott járt már a tél...
fagyott könnycseppekben, az arca küszöbén -

Sütött a nap,vagy
hó szitált, karácsonyok csengőjébe
bújt el a bánat
sokáig nem láttam a húgomat.
Arcomon szerelemvirágok pirultak,
már éppen
arattak.amikor daloltam neked -hugomat

Messze a várostól égre nyúltak
karjaid, most öleled sárga rózsáid
Egymásnak estek a sejtek.
Szilánkokra szakadt jövő,
jött a félelem, mint idegen betörő -
Kék foltok üvöltöttek a karján...
Betakartam, kezembe vettem
elgyötört bocsánatát...
Ma érte égnek ablakomban a gyertyák...

hj