<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

ZÖLD LEVÉL

Zöld levél az ágakon,

Holdfény pihen az ablakodon.

Testedben pihen a fáradtság,

Szíved mélyén a boldogság.

Nyújtsd ki karod egy faágért,

Ki eldobott mindent a magányért,

Most felkelne álmából, hogy veled dúdoljon,

Torony tetejéről a múltba ugorjon.

Egy nagy tóba megfürödjön,

Veled együtt törölközzön.

Mezítelen virágokkal körbefonja fejedet,

Mit érzel szíved mélyén,

Nem más, mint szeretet.

És ha hallod a harangokat felbőszülve kongani,

Búcsút int a hold a földnek,

És helyére napsugarak jönnek.

Zöld levél az ágakon,

Tested új napra virradjon.

A hold pihent ablakodon,

És én veled a zöld ágadon.