<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

TÜKRÖM MÖGÉ

Tükröm mögé teszem szívem,

Körberakom rögökkel neked,

Élni- szeretni-halni mind jó.

Évek óta ott látlak a fák között,

Ki elaltattad a szunnyadó, fáradt állatot.

Szeretem, ha szeretnek nagyon,

S én szeretlek nagyon-nagyon.

Szeretem blúzod illatát,

Szeretem mosolyod, arcod minden mozdulatát.

Én szeretem szemed fényét,

Kezed tenyerét, melybe lehajtom fejem,

S magam mély álomba ringatom.

Szeretem büszke lépteidet,

Szeretem saját könnyeimet.

S majd ha egyszer megsegít az ég,

Szívem összefont koszorúval boldogságra lép.

De ceruzámat most leteszem,

Mert neked kell megnyitni szívem.