<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h2 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:2; font-size:18.0pt; font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> SZERELEM

Nem párnacsatákra vágyom
hanem, hogy egy ölelésben
a lelkünk eggyé váljon.
Ha nem látok,
légy fehér bot kezemben,
s ha nem hallasz,
füleddé leszek,
mikor érezni nem tudsz,
vagyok a szíved.
Elfogadod,
hogy nem ártó a szándék,
hogy érted, ha kell,
pokolra is szállnék,
de ha nehézzé válik a földön járni,
megtanítanálak égbe szállni.
Ha kell, a szíved dobog bennem,
hogy minden bánatod
én is megérezzem.
A te kínod fájdalom nekem,
mert eggyé forrott veled az életem.
Ha a rajtam esett seb,
neked is sajog,
elhiszem, hogy szeretsz,
és társad én vagyok.
Ha feltöröd a páncélt,
és magadba engedsz,
ha a kettőből,
szívvel-lélekkel egy lesz,
csak akkor mondhatjuk:
Szeretlek Kedves!
Nekem te vagy a bástya, a védelem,
vagyok én az otthon, a kényelem.
Nem párnacsatákra vágyom,
hanem, hogy testünk-lelkünk
egy ölelésben, örökre eggyé váljon.
2010-04-10