<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

SÖTÉT VAN MÁR

Sötét van már. Sápadnak a csillagok,

De mindegyikben egy szikra ég,

Mert tudják, hogy veled vagyok.

Átlépem az Úr küszöbét.

Mind, ki szeret, pihen már

Álom teli vánkosán.

Én benned alszom szíved rétén.

Ereidbe kapaszkodva

Boldogságról álmodom.

Bár szívem titokban szeret,

Az emberek rossznyelvétől félni lehet.

Ha bántanak, mert boldogtalanok.

Ti hű szerelmek, napfény felé vonuljatok.

És te, szívem igaz társa,

Vihar közepén várok a vágyakozásra.

Talált rózsát kertedbe ültetem,

Közepébe szívem rejtem,

És reggel, mikor locsolsz engem,

Az éj sötétjét hadd feledjem.

Feledjem a kusza képet,

Melyet szívem úgy megsínylett.

Legyek én a reggeled vagy a napod,

A fényed és a kezed,

Legyek én a mindened, hogyha lehet.

Én könnyezzem szemed helyett,

Mert én nappal is, éjjel is érezlek.