<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

SÖTÉT UTAK

Sötét utak és sötét éjjelek,

Remegő csend és szálló képzelet.

Könnyeket gyűjt az üres szemgödör,

És kiszáradt ajkad rám köszön.

Fogaidon vízcsepp, úszik rajta pici virág,

Reszketve őrzi tested finom vonalát.

Túl vagy száz és ezer éjjelen,

Túl vagy fájdalmon, örömön és mindenen.

Újra ég a remény, leroskadt a védtelen,

Sok lángoló szív kiabál-, segíts nekem.

S mint Jézus, kezed széttárva,

Hangot emelsz a küzdő világra.

Küzdesz a máért, a holnapért,

Küzdesz a szívek varázsáért.

Küzd az elme, a szív,

A világ és a lélek,

S mert velünk vagy,

Mi tudjuk, mi az igazi élet.

Soha ne hagyj el! Csak ennyit kérek.

Világítsd utamat,

Amíg hozzád oda nem érek.