<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

NÉGYET ÜTÖTT a TORONYÓRA

Négyet ütött a toronyóra,

S megnyílt az égbolt folyója.

Csendben hulltak az esőcseppek

S én titokban néztem a szemedbe,

A szemedbe, majd a felhőkre.

Láttam mosolyogni őket,

Mert szeretik a vízcseppeket

Így jó veled lenni,

Az úton, a kapuban állni,

Talpad alatt a susogó szelet hallgatni.

Emeld fel a fejed, nézz fel az égre,

A hold ruháját levette,

Lassan a csillagok is kigyúlnak,

És pici kiskutyák őrült szeretettel felénk ugatnak.

Szeretni nem vétek.

Jön felénk egy könnyű csend,

Melynek fuvallatától szívünk megrezzen,

De te hallgatsz velem, bár lelked átölelne,

Szomjas szemed mélyében- a csend,

De mögötte tűzpiros fény,

És apró szikrák reménye.

Lánggá válnak szívemben,

Hajad hullámába lehelem-

Szíved melegét sohasem feledem.