<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

                                 KILENC ÓRA

Kilenc óra.

Az idő gyorsan elmúlt.

Kilenckor gyújtottam lámpát és leültem ide.

Nem beszéltem senkivel.

Csak ültem és néztem a tátongó sötétséget.

Fiatal testem szellemképe megjelent

És rám talált az emlékezet.

Bezárt, nehéz illatú szobák,

A rég elmúlt bókok és gyönyörök.

És megjelentek az utcák,a rokonok,

A felhős égbolt, a gyönyörű arcok,

A finom kéz érintése,a lágy hang suttogása,

A hajtincsek fodrása,a szemek ragyogása.

Éltem veletek vidámságban,

Melegített a szeretet lángja.

Most némán a múltba merengek,

Itt hagylak titeket.

De testem szellemképe megjelent

S ami fájdalmas volt az is jött vele.

Elválások, gyászok… szeretteim érzelmei.

Az órák lassú percei,

Az ölelések és a kacagások vidám napjai.

Ám végső percünk lesújt keményen

És már nincs visszaút-

Nem is remélem.

De még fogd meg a kezem, mert 9.16-kor

Megáll a vekkerem…