<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

HOZZÁD

Csorgott a fény a holdból,

Harang kongása hallatszik a toronyból.

Sötét éjszakán ismeretlen kín szívemben

Nem hagy aludni engem.

Bájos arcod bűvölöm.

Tüzes tested, forró ajkad testemen megpihen,

Mindent mondó tekinteted epedve keresem.

Várlak az éjben egy öreg fa tövében,

Nem láthat senki sem,

Csak a csillagok odafenn.

Hol lehetsz? Haragszol? Szeretsz?

Mondj nemet vagy mondj igent.

Titeket kérlek, csillagok,

Szobájába pillantsatok.

Forgolódik vagy alszik?

Álmával kergetőzik?

Vagy a hold takarójába burkolózik?

De ha lehullt takarója,

Szobáját a nap beragyogja.

Elég a szemébe néznem,

És egy új világ tárul fel elébem.

És még ha rám is mosolyogsz,

A szerelmedet nem titkolod.