<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

EGY ÖREG FA

Egy öreg fa tövét kivágom,

Szívemet odatemetem,

Takarja a föld mélye,

Ne gyötörje szerelem.

Szerelmes szívvel jártam

Emberek között,

Szerelmet koldultam-hiába,

Kopogtattam ajtódon szerelemre várva.

De minek a szív, valóban?

Eltemetni így fogom.

Mert akinek nincsen szíve,

Őt nem éri soha fájdalom.

Ugye nem feledsz el engem?

S emlékszel rám, ha mondják nevemet?

Én emlékszem rád.

Mikor nevedet hallom, vérbe borul az arcom.

Utamat most nem találom,

Lábam alatt sötét árok,

Bú szorítja a szívemet,

Míg a tiéd nem lelem.

De ha lelkem zenéjéből egy hang elér édesen,

E bénító bűvöletből nem szabadulsz sohasem.

Ha lelkem szikrájából csak egy darabka is kebledre hull,

Szíved lángra gyúl, s elégsz olthatatlanul.

Ha könnyem cseppjéből egy is rád hull,

Szép rózsák közt, hü, szerelmed örökre reám hull.

Én a tükröd vagyok, a versem benned ég,

A bánatom patakban zokog,

Édes vágyam a tenyereden tartod.

Benned vagyok sejtjeimmel,

Veled élek boldog szerelemmel.

S amiben hittem, többé nem hiszek,

De megbocsátok a földön mindenkinek.

Megbocsátok az izzó világnak,

Hisz szívem, mint a rózsák mámorító illata,

Elillan napról-napra……..