<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

ÉGETT a SZÍVEM

Égett a szívem eddig is,

De most, mint mikor rőzsét dobnak a napba,

Úgy lángolok színaranyba,

Úgy hallom millió perc vagy év után,

Lassan kialszik már, fogd a rőzsét, dobd rám!

Fogd kezeddel kezem, melegíts már,

Mezőket, erdőt, a hegyet, a holdat,a kék eget,

Szeress minket gyönyörű szíveddel,

Simogass apró ujjaiddal,

Ölelj tüzes testeddel, nézzél szerető szemeddel.

Fáj, hogy nem érhetek hozzád,

S fáj nagyon, hogy arcodban arcom ég már.

Nem foghatom a kezedet, s homlokodon

Mint játszótéren a homokszemek, csókom elszendereg.

Testem, mintha százezer éve élne,

S van még erőm, hogy várjalak tárt karokkal én.

Virrasztom a reggelt, az éjt,

Virrasztom az izzó tüzet, a fényt.

Zajokra fülelek, csendesen beszélek,

Figyelem az éj minden neszét,

Nem aludhatok el, várom a hajnalt,

Mely a remény, hosszú lándzsával mutat felém.

Ez a jelen-, s nagyon szeretlek én.

Már ez maradsz nekem-, feléd jön, nem ismered,

Elindul útján, s te hiába tartod vissza,

Csak tűröd szótlan, apró panasszal,

Üvöltesz, ha ez megvigasztal.

Nyelvedet harapod kispárnád ütögetve,

S kérded magadtól, hiszel-e Istenbe.

Legyinthetnél, de az is hiába,

Te maradsz nekem a szívembe zárva.

Hiába vágyom most gyors halálra,

Te csak légy nekem, tanulj meg így elfogadni,

Hogy ennél többet nem tudok adni.

Így fogunk együtt kéz a kézben

A szerelmünkben elolvadni.