<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

ÉG ZENDÜL

Ég zendül, villámlik rendületlenül.

Miért hagysz engem egyedül?

Az ég dörög a déli hegyekben.

Miért vagy oly távol tőlem?

Sápadt az arcom és sápadtak a csillagok,

Keleten kettő, te és én,

A többi nyugaton ég.

Alig köszönt ránk hajnalban az éj,

Átlépjük az úr aranyküszöbét,

Rengeteg sorsot ad az ég,

Fényes, gazdag, szeretett urunk

Nem rossz soha,

Ennyi gátnak ki az oka?

Mint a vihar, ki épp kifulladt,

Kezünkben a szerelmünk,

Oly lassan halad.

Madárként repüljünk el a végtelenbe,

Ott ragyog az ég nagy folyója,

Szívünk oltalmazója.

Ott foghatom örökké a kezed,

Te is átölelheted szívemet.

Minden ég lakója minket figyel,

Minden vihar a szerelem szónoka,

Elmondhatják a földnek mértéktelen boldogságát,

E két gyönyörű szívnek örök vidámságát.