<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

ÉBREDÉS

Reggel van.

Kibontalak párnáid közül, mint szirmaiból a rózsát.

Ébredj és nevess a szemembe!

Oly gyönyörű vagy, mint a hold virága,

Mely ablakodat kitárja.

Míg papucsod szétdobálva,

Tükröd fénylő testedet várja.

Sóhajtásod-karod széttárja,

Minden árva madárnak ez a pihenőága.

Lépj előre egyet, érintsd meg homlokom,

Hogy szerető szívvel belépjek ajtódon.

Kezem melegét átadjam kezednek,

Szemem fényét szerető szemednek.

Berregnek az órák, ébredj hát fel,

Éld az életedet kedvedre,

S ha bárki szégyenkezne miattad,

Én csak szeretni és dicsérni tudlak.