<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

BOLYONGÁS

Árnyékként követlek napjaidban,

Lelkemben bolyongsz minduntalan,

Csillagok fénye homlokodon,

Komor ráncok arcodon.

Süvít és morog a sötét éj,

És benne mozdulatlan várlak én.

A néma csillagokkal tücsök ciripel.

A szél zúgja dalunkat.

Dalolja, hogy feledd a múltat,

Mert szíved bennem kutat.

Szívem sokáig a távolban bolyongott,

Mint boldog madár, szárnyát kibontva

Repül feléd, hogy rátaláljon

Egy új otthonra.

Fenséges jelek-, szemedben kék víz szendereg,

Lábad alatt patak folyik,

Derekadon rózsa nyílik.

Én akarom locsolni,

Szirmait szagolni, kecses szárát átölelni,

A földjét kezemmel betakarni.

Itt akarok maradni.

Többé nem akarok bolyongni.

És nem akarok sohasem zokogni.