<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

AZ ÉJSZAKÁD

Rácsukja szárnyát álmodra az éj,

Csak a lámpák tartják bögréjüket,

Melyben mosolyog a fény.

Az asztalon egy pohár,

Benne a víz selymes és meztelen.

Mellette kibomlott héjában alszik a kenyér,

És a tűzhelyen mozdul egy fazék,

Majd elbúsul a csendben,

Hisz nemrég ott volt még a kezedben.

Múlik az éj. Rohannak a felhők.

Minden alszik.

A nevetés, az ölelés, az éjbe sírt könnyek,

A virágok, a fák és alszanak a zöldek.

Alszol Te is álmoddal,

A szádon duzzadt csókommal

Bejárod és dalolsz az éjben

Szorosan szorítva két kezemmel.