<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

MI KETTEN

Várj még. Veled jön szembe,

Nem vártad, mégis föllebben,

Ints türelemre várva,

A várakozás lángsivatagába.

Meddig tart még a várakozás?

A kérdés görcsös ajkadon,

És könnyed hull szerető arcodon.

Hiszed, hogy vagyok?

Szorítsd össze öklöd nagyon.

Ujjaid közt ujjaim,

Szívedben gondolataim.

Nem gyulladnak ki nagy fények,

A sötétben szeretni nem vétek.

Itt alszik fülünkben a csend,

Milyen jó a jóság, felébreszti lelkünket,

Megérinti szívünket.

Hallgatsz velem, mintha tudnád érdemem.

Álmunk lebeg a felhők felett,

Tenyerünkben az éj csodája lüktet.

A világ vár valamit tőlünk,

Ahogy egy nap minden ifjúra

A szerelem rászakad.

Vigyék terhét a gyönyörnek

És éljék boldogságát a reménynek.

Fénylőn keringjenek, az álomból felébredjenek,

Fejet hajtsanak az úr előtt,

Ki fejükre teszi a virágkoszorút,

Ahogy én is fejedre tettem,

A föld porából felemelkedtem,

Kezedet megfogtam, és tudtam,

A hosszú útra kivel indultam.

Fenyőillat az útszélen,

Boldogság e két szívben.

S ha már nem lesz fény a földön,

Te csak ölelj!

Én a szívedet őrzöm.