<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

ELMONDANI MINDENT

Elmondani mindent, ez minden,

De nincs elég szavam és nincs bátorságom.

Lazán dobálok össze sok álombeli képet,

De értem a világos beszédet.

Elmondani mindent, ez minden.

Egy szív örömét, egy test melegét,

Elmondani szeme fényét,

Ajkáról lecsókolni az idő derét.

Elmondani mindent, ez minden.

A szerelmet, mely ég és ropog,

Mint tűzben a száraz gally.

Az édes ölelést, amitől a lelked halhatatlan.

Elmondani mindent, ez minden.

Szemben a fénnyel, minden, ami vagyok,

Ami vagy, amivé váltunk,

Egybefűzött kézzel itt állunk.

Mi elmondjuk a titkot, mi az élet,

Mi a szeretet, amelyből szökkent

Az örökös lehelet.

Elmondjuk a titkot, a gyönyört,

Az életét a földnek és a tengernek,

És ha elér minket a boldogság hulláma,

Senki nem fogja kétkedve nézni a tegnapot,

A mát és a holnapot.

És ne feledje senki versemet,

Mely magában őrzi a szerelmet.