Józsi 1989 nyarán már legálisan vezethetett autót, ám a szabályok betartása nem tartozik az erősségei közé.

Ily módon a rendőrök nem is tartoznak szűk baráti körébe. Hat-nyolc éve egyszerűen nem hajlandó a volán mögé ülni, mivel halálfélelem keríti hatalmába a „zötyögő pléhkaszniban”. Nála jobban senki sem gyűlöli az autókat: ő az egyetlen versenyző, aki azért indult a játékban, hogy megnyerje a legrosszabb sofőr címet. Józsi hamisítatlan életművész, aki segédszínészkedik, verseket ír és ad elő, miközben forralt bort és sült gesztenyét árul a Vörösmarty téren a hangulat kedvéért. Mitfárerével, Erizsikével újsághirdetés alapján ismerkedett meg. Életükben először a válogatás napján találkoztak, ahol a kölcsönös szimpátia azon nyomban ki is alakult. A próbavezetés során Józsi nem cáfolt rá, hogy utálatának megfelelően csapnivaló sofőr. Talán, ha nem udvarolna folyamatosan Erzsikének, kicsit hatékonyabb lehetne a kormánykerék mögött.