A ma már széles körben ismert ABS nem a személygépkocsikban kezdte karrierjét. Az első szabadalmi bejegyzés 1928-ból származik, s 1952-től a leszálló repülőgépek kerekein használták az optimális fékhatás biztosítására, majd két évvel később (1954-ben) vasúti alkalmazása is megvalósult. Személyautón a Mercedes-Benz mutatta be az ABS első generációját, 1970-ben. A berendezés megjelenéséig a blokkoló fékezések során gyakorlatilag irányíthatatlanná váltak az autók (ha a kerék nem gördül, akkor megszűnik az oldalvezető erő), miközben a gumiabroncsok is jelentős mértékben károsodtak. A Bosch (1978-ban) a világon elsőként kezdte sorozatban gyártani az említett rendszert, amely megakadályozza a kerekek blokkolását - a jármű fékezéskor stabil marad - a vezető pedig ki tudja kerülni az akadályt. A gépkocsi minden kerekénél elhelyeznek egy-egy fordulatszámmérőt, melyek a kerekek forgási sebességét mérik. Ezt az információt dolgozza fel egy vezérlőegység, és amennyiben fennáll valamelyik kerék blokkolásának veszélye, a rendszer mindaddig csökkenti a féknyomást az adott keréknél, amíg megszűnik a kerék blokkolási tendenciája. Amennyiben a kerék újra szabadon kezd forogni, a berendezés újra lehetővé teszi a féknyomás növekedését. Ez a fel-le irányú szabályozás mindaddig tart, míg a vezető el nem engedi a fékpedált, vagy meg nem szűnik a kerék blokkolása, például a jobb tapadású útfelületen való haladás miatt. A fékpedál eközben folyamatosan pulzál a sofőr talpa alatt.

autoslexikon.hu