A Hold én vagyok.

A Hold én vagyok, - s ha szemed rám nevet –

Ne nézd, hogy útam sok csillag közt vezet.

Mind elkerüli azt, bár milliónyi van,

A láthatatlan ezüst szárnyival.

                                                                Az Ő szeme mindig csak Rád nevet,

                                                                Téged keres, Téged lát és szeret,

                                                                S csak úgy boldog, ha a Te csillagod,

                                                                Mint drága ékszer, ha kigyulad ott.

De mit ér a Holdas-nyári este

Hogyha nincs a csillag, hogy Ő azt keresse.

Millió sziv és millió lélek,

De Ő a szivét már átadta Néked

                                                                Száz Holdas este, száz Holdas éj,

                                                                Lehet bármily sok, Te attól ne félj.

                                                                Szívembe tőrtél s én ott tartalak

                                                                Milliárdnyi ezüst éj alatt.