Ősz van, s mi válunk.

Süvit a szél a fák alatt

Suttogva pereg a levél,

Búsan, haldokló szavával

Mindig csak Terólad mesél.

            Ősz van, és szakadó vihar,

            S széttép egy év álmát vágyát,

            Hogy megőlve letiporva,

            Megvesse a télnek ágyát.

És mi , elválunk szótlan csendben,

Szivünkbe nincs más gondolat.

Nem emlékezni, csak feledni

Az eddig szépen szőtt álmokat.