A Hold én vagyok.

A Hold én vagyok, - s ha szemed rám nevet –

Ne nézd, hogy útam sok csillag közt vezet.

Mind elkerüli azt, bár milliónyi van,

A láthatatlan ezüst szárnyival.

                                                                Az Ő szeme mindig csak Rád nevet,

                                                                Téged keres, Téged lát és szeret,

                                                                S csak úgy boldog, ha a Te csillagod,

                                                                Mint drága ékszer, ha kigyulad ott.

SZERETLEK-E  ?

Álmodtam,és boldog voltam akkor

Virágos kertben találtam Reád.

Sok-sok virág csokrétába kötve,

Te voltál köztük a legszebb virág.

                                                Csak néztelek, - boldogságot sejtve, -

S aztán sétáltam egyedül tovább...

Egy nagy titkot magába rejtve,

Felém sanditott a Holdvilág.

Szeretlek-e? Félek bevallani,

Hiszen a legszebb álmom vagy nekem,

                                S az álmot nem szabad elmondani

Ezt súgja-búgja balga képzetem.