CSILLAGOT  VÁRUNK

Sötét lett minden a szívemben

Úgy érzem valaki halott

S e temetési gyászos csöndben

Kivált belőlem egy valót.

            Halottam van, gyászolnom kéne,

            Mert ma Te meghaltál nekem.

            Meggyötörve sápadt arcal

Néked írom az énekem.

A baj az, mi csillagot várunk,

Tündöklő fényüt, ragyogót,

Nagy nehezen rá is találunk

Betölteni egy hézagot.

            Nem voltam sohasem Rómeó

            S nem vágytam tündérek után.

            Földi lány kellett, halandó

            S így okoskodtam bután.

Legyen halkszavu, legyen bátor,

Hogy szőke vagy barna nem érdekel,

Rád találtam s ez égbekiáltó

Hálát s boldogságot érdemel.

            Szeretlek-e? Mint Te a virágot,

A virág a harmatot, s a harmat a Napot.

Együt hóditani meg a világot,

Igy képzeltem el a hónapot.