Őrzöm  emlékedet.

Mint korán kinyilt fehér rózsaszálat,

Úgy ismertem meg az én Madonnámat.

Csillogó zöld szeme, mely elszéditett

Adta nekem a reményt és hitet.

            Első esténkre, ha néha emlékezem,

            Érzem boldog akkor az én szivem,

S e boldogság álomba ragad

Az álom édes, kár hogy megszakad.

Köröttem minden hang zenélt,

És minden minden csak Rólad beszélt.

Szavad kisérte a muzsika szó,

Amely oly édes andalitó.

            És vége lett a szép álmodozásnak

            Odaadtad a szivedet másnak.

            Ó, ha éreznéd fájdalmamat

            Enyhülni nemtudó bánatomat.

Igy maradt meg szivemben a képed,

S elmondani nem lehet már Néked

Idegenné tetted előttem magad,

S a mi szerelmünk végleg megszakadt.

            Őrzőm emléked,mint szent Madonna képet

            Őrzöm zöld szemedet, azt a csoda szépet.

            Őrzöm mosolygásod, mely maga a vész,

            Melynél minden ifju megáll, és elvész.

Őrzöm emlékedet, mely még szivemben él,

Minden még köröttem csak Rólad beszél,

Pedig rég elhagytál, veszve minden már,

Emléked őrzöm, pedig óh be kár.