Elfeledjelek?

Emléked él egy év szakában

A fák között a Vár-hegyen,

Csörgő patak csobogásban,

Vadvirágos réteken.

És minden, ami bennem él

Téged idéz, Rólad beszél,

Száz emlék idéz a láthatár felett...

Ne akard azt, hogy elfelejtselek?

            A malomárki kidölt fában

            Egy kedves emlék felderül.

            Csillagtalan éjszakában

            Nyomasztó csend köröttem űl.

Megtaláltalak valahol,

Úgy érzem hozzám tartozól

Tündéri alakod előttem lebeg...

Miért akarod,hogy elfelejtselek?

            Csillagos Holdas éjszakákon

            Egy kettős-csillag rám nevet,

            Beszél a szellő szavával,

            És azt mondja, hogy még szeret.

            E kettős-csillag vagy nekem

            Csendes magányos éjeken,

            Mindig velem vagy, mindenhol Rádlelek...

            S Te azt akarod, hogy elfeledjelek?

                                                            Szászrégen,1965.III.21