Őrzöm  emlékedet.

Mint korán kinyilt fehér rózsaszálat,

Úgy ismertem meg az én Madonnámat.

Csillogó zöld szeme, mely elszéditett

Adta nekem a reményt és hitet.

            Első esténkre, ha néha emlékezem,

            Érzem boldog akkor az én szivem,

S e boldogság álomba ragad

Az álom édes, kár hogy megszakad.

Köröttem minden hang zenélt,

És minden minden csak Rólad beszélt.

Szavad kisérte a muzsika szó,

Amely oly édes andalitó.

         Gondolj néha rám.

Itt van az ősz, s Te elmentél tőlem,

Felhős lett az ég s a láthatár,

Lehullott egy kis csillag az égről,

Szivem Téged mindig visszavár.

            Csak még egyszer láthatnálak Téged

            Meggyógyitana e pillanat

            Életemet adnám érte Néked,

            Mert szivem úgy érzem megszakad.

Tudnék betelni a gondolattal,

Hogy újra vissza jössz és szeretsz,

Nem bánkodnék nyugtalan szivemmel,

Ha tudnám boldog vagy és nevetsz.