Egy fiatalember elherdálta az egész örökségét. Ahogy az ilyen esetekben lenni

szokott, mikor már nem volt egy vasa sem, észrevette, hogy barátai sincsenek már.

Kétségbeesésében felkereste a Mestert, és azt kérdezte:

– Mi lesz velem? Se pénzem, se barátom.

– Ne izgulj, fiam. Jegyezd meg, amit mondok: Minden jóra fog fordulni ismét.

Felcsillant a remény a fiatalember szemében.

– Gazdag leszek megint?

– Nem. Hozzá fogsz szokni a magányhoz és a nincstelenséghez.

– Hogy nyerhetem el azt a kegyelmet, hogy ne ítéljem meg a szomszédomat?

– Imával.

– Akkor miért nem kaptam még meg?

– Mert nem jó helyen imádkoztál.

– Hol kellene imádkoznom?

– Isten szívében.

– Hogyan juthatok oda?

– Értsd meg, hogy aki vétkezik, nem tudja, hogy mit is cselekszik, és így megérdemli,

hogy megbocsássanak neki.

Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a

szabályokat.

Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk előír a párválasztásban.

A Mester nyíltan a lány pártjára állt.

A tanítvány persze nagyon meglepődött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A

Mester így szólt hozzá:

– Értsd meg, az élet olyan, mint a zene.

Egy este két ékszerkereskedő érkezett körülbelül egy időben a sivatagi karavánszerájhoz. Kölcsönösen tudtak egymásról. Az egyik nem tudott ellenállni a kísértésnek, ezért miközben a tevéjét málházta, "véletlenül" leejtett egy nagy gyöngyszemet a földre. Az pontosan a másik kereskedő felé gurult, aki tettetett előkelőséggel felemelte, és odanyújtotta a másiknak:
- Gyönyörű gyöngy, uram. Milyen nagy, és hogy csillog!
- Milyen kedves, hogy ezt mondja - válaszolta a másik.

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem.

Volt egyszer egy pici lány,
igaz sem volt talán.
Hitt ő még a csodákban,
gyönyörű tündérpalotákban,
az égig érő fákban,
túl az Óperenciánkban.
Múltak az évek,nőtt a pici lány,
sárguló képek az idő falán.
Még mindig hisz a csodákban,
a ragyogó jobbik világban.Kevésbé ugyan,de bízik még,
tudja hogy álmokból sosem elég.
Mosolyog,kacag,hogy csodás a föld,
ha szíve ezer darabra is tört.
Ha kérdezték hát hazudott.
Köszönöm,én jól vagyok!
A fájdalom elől sosem szalad,
de tudja sírni,csak egyedül szabad.

Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal és így szólt: 
- Ezzel vesztegettél el egy egész hetet? 
- Igen. De olvastad-e a megrendelőlapot? Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. 180 alkatrészből álljon és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az elöző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyitson, és legalább hat pár keze legyen. 

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét: 
- Hat pár? 
- Nem a kezek megteremtése a nehéz - mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell. 
- Olyan sok? 
A jó Isten bólintott.

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,
s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Ha elromlik minden, mint megesik néha,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,
Nevetnél bár, de sóhajtozol,
Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,
Pihenj, ha kell - de soha ne add fel. 

Az élet furcsa dolgokra képes,
Ilyesmit párszor mindenki érez,
Számos hiba épp azért történik,
Mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig.
Ne add fel hát, ha lassan is haladsz,
A siker talán már csupán egy arasz. 

A cél sokszor nem oly távoli,
Mint tétova ember balgán képzeli,
Sokszor a küzdő nem várja meg,
Hogy megnyerje a serleget,
És túl késő, mire belenyilall,
Hogy mily közel volt a diadal.

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja.

Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. 
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért.

Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.

Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon.

Élj a szív törvénye szerint! 
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség.