Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: 

- Milyenek itt az emberek? - tudakolódta. 

- Hová valósi vagy? - kérdezett vissza az öreg bölcs. 

- Athéni vagyok. 

- És felétek milyen nép lakik? - kérdezett tovább az öreg. 

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. 

- Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan!
Az idő rövid,
A zene elillan…

Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded: „Hogy s mint?”
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj olyan gyorsan!

A barátom kinyitotta a felesége komódjának a fiókját és egy csomagot húzott ki belőle, ami selyempapírba volt tekerve. 
„Ez – mondta – nem egy egyszerű csomag, ez egy fehérnemű.”
Eldobta a papírt, amiben volt és figyelmesen nézett a finom selyemre és csipkére.
„Akkor vette, amikor először mentünk New Yorkba, 8, vagy 9 éve. Nem használta soha. Egy különleges alkalomra tartogatta. Rendben. Azt hiszem ez lesz a legmegfelelőbb alkalom.”
Odament az ágyhoz és odatette a többi holmihoz, amit a temetésre akart vinni.

Képzeld el, hogy az élet egy olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni.

A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület.
Mindezeket a levegőben kell tartanod.

Azután egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda, ha leejted, visszapattan.

A másik négy labda – család, egészség, barátok és becsület – üvegből van.

Ha ezek közül valamelyiket leejted örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet.
Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát.

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van azt válaszolta:

"Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem."

Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam:

"Ezt egyszerűen nem értem.

1. Nem azért szeretlek aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted.

2. Senki sem érdemli meg a könnyeidet, aki pedig megérdemli, az nem fog sírásra késztetni.

3. Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

4. Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

5. Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted ül és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.

6. Sose felejts el mosolyogni.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy
rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg,
azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek,
hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott
szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék,
amikor mások alszanak.

Egy jó szót szólni.
Egy beteget felvidítani.
Valakinek kezet nyújtani.
Megdicsérni az ételt.
Nem feledkezni meg a közelgő születésnapról.
Óvatosan csukni be az ajtót.
Apróságoknak örülni.
Mindenért hálásnak lenni.
Jó tanácsot adni.
Egy levél megírásával örömet szerezni.

Az apró tűszúrásokon nem évődni.
Jogos panaszt nem melegíteni fel újra.
Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott.
Nem fogni fel elutasításokként, ha háttérbe szorulunk.
Levert hangulatot nem venni komolyan.

Volt egyszer egy falu, ahol az emberek mind vakok voltak. Ebben a faluban lakott egy vak király és öt vak bölcs is.
Egy nap egy elefánt érkezett a faluba, nagy zajt csapva, s megállt a főtéren. A falubeliek igen megijedtek az óriási jövevénytől, s kétségbeesetten próbálták kifürkészni kilétét. A király megparancsolta az öt bölcsnek, hogy derítsék fel a betolakodót és tegyenek neki erről jelentést.
Mind az öt bölcs más-más irányból közelítette meg a teremtményt.

Egy koldus ült az út mentén, több mint 30 éven át. Arra megy egy idegen.
- Adna egy kis aprópénzt? - motyogta a koldus, és gépiesen tartotta oda kalapját.
- Nincs mit adnom, felelte az idegen. Aztán megkérdezte: - Min ülsz?
- Ó, ez csak egy régi láda. Amióta az eszemet tudom, ezen ücsörgök itt.
- Belenéztél már valaha is abba a ládába?
- Nem. Minek is néztem volna? Nincs benne semmi. - Nézz csak bele!
A koldus nagy nehezen fölfeszítette a láda tetejét. Megdöbbenve, hitetlenkedve, majd megmámorosodva konstatálta, hogy a láda tele van arannyal.