Mit ér annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,

hosszan, mint a juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait,

hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak

tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,

s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira

hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose.

/Szabó Lőrinc/