Mit ér annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,

hosszan, mint a juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait,

hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak

tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,

s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira

hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose.

/Szabó Lőrinc/

Áldott legyen a szív,mely hordozott

És áldott legyen a kéz,mely felnevelt.

Legyen áldott az eddigi utad

És áldott legyen az egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a nap sugara

és melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás.

A szeretetedre szomjasaknak,

és legyen áldott támasz karod,

A segírségedre szorulóknak.

Legyen gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak,kik érte nyúlnak.

Egy megdöbbentõ történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepõdve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Fõutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtõl és a félelemtõl.

                               Link 
Karády Katalin
(Always that minute...)

                              Nosztalgiázzun egy kicsit!