Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:


 

Egy megdöbbentő történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem:

- Na, mit viszel magaddal?

- Csak ezt a három vacak madarat - felelte.

- Aztán mit akarsz csinálni velük? - kérdezősködtem.

- Hazaviszem őket és szórakozom velük - felelte. - Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom.

- De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük?

- Ó, van otthon két macskánk - mondta a fiú -, azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük.

Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam:

- Fiam, mennyit kérsz a madarakért?

- Nem kellenek magának azok a madarak, atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek.

- Mennyit akarsz értük? - kérdeztem ismét.

A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árat: tíz dollár. Kivettem a zsebemből a tíz dollárt, odaadtam a gyereknek. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt.

Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat.''

Miután Thomas plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett:

,,Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. A Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

- Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek!

- Mit fogsz csinálni velük? - kérdezte Jézus.

- Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni - mondta a Sátán.

- Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból?

- Megölőm őket! - felelte a Sátán.

- Mennyit kérsz értük? - érdeklődött tovább Jézus.

- Nem kellenek neked azokaz emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked!

- Mennyit kérsz? - kérdezte újból Jézus.

A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnnyal mondta:

- A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet!

Jézus így szólt:

- Megegyeztünk! - aztán kifizette az árat...''

Ezzel George Thomas plébános fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.

Címkék: történetek

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Kneifel András üzente 16 éve

Azt hiszem, itt minden hozzászólás felesleges...

Válasz

István Halhóber üzente 16 éve

Tanulságos történet!

Válasz

Krén Zsuzsi üzente 16 éve

Nagyon szép történet, de akkor végül a Sátán nem tartotta be az ígéretét?

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Elgondolkodtató történet,köszönöm.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Szomorú és egyben tanulságos történet is volt számomra,lassan már a szeretet kihül az emberekből.

Válasz

Nagy Ági üzente 16 éve

Nekem is ez jutott az eszembe, és én is mindent odaadnék szeretteimért..

Válasz

id.Csik József üzente 16 éve

Szervusztok!

Ez egy nagyon jó és szép tanulság. két hasonlat, jut eszembe:
(1.) A jóság amikkor az mindenben szeretne ,és akar segíteni,mert látja az adott dologban a( jóságot,a tisztaságot,a szeretett,az önzetlenséget).Nem szereti a durvaságot,a mások kínzása,inkább a kevés pénzéből is képes megvásárolni,segítséget adni.Ez az a tipikus Jézus segítő szándékának felismerése...! Elvan a mag jó talajban ültetve.

(2.) Amikor a Sátán minden lehetőséget ,agyafúrt gonoszságokkal,mindent elkövet,hogy az oldalára állítson lelkeket,és ha a történelmet és ezen kis de mégis nagy epizódon keresztül nézem, sikerül neki is a tervei.Valahogyan mindig több gonoszságokról lehet hallani,mint jó cselekedetről...?

Kérdés már csak az ,mikor leszünk többen azok ,akik le tudják a rosszat győzni,nem holnap lesz azt gondolom.De egyszer minden rossznak vége lesz...!
Köszönöm,hogy olvashattam ezt a példázati anyagot.

Baráti üdvözlettel!
id.Csík József

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Nem lehet erre mondani semmit, csak egy hatalmas sóhaj...........

Válasz

Kisbaczoni Benedek Zoltán üzente 16 éve

Tanulságos történet! Érdemes másoknak is megtanulni!
osfenyo54

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Hmmm... Elsőre az jutott eszembe: ez durva. Aztán arra gondoltam, hogy vajon mennyit vagy mit adnék oda azért, akit szeretek.
Megmondom: mindent.

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu