Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?

Hallgattad, mint az esõcseppek földet érnek tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,

Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?

Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.

Az idõ rövid A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?

S amikor kérded: "Hogy s mint?"

Meghallod a választ?

Mikor a nap véget ér,

te ágyadban fekszel,

Tennivalók százai cikáznak fejedben?

Lassítanod kéne.

Mit ér annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,

hosszan, mint a juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait,

hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak

tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,

s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira

hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose.

/Szabó Lőrinc/