-Mama,miért sírsz?-kérdezi a kisfiú az édesanyját:

-Mert én nő vagyok.-válaszolta az asszony.

-Ezt nem értemT-mondta a kisfiú

És ezt soha nem is fogod megérteni.......-válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.-Papa,miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

-Minden nő ok nélkül sír.Ez volt minden amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt férfi lett,és még mindíg kereste a választ,vajon miért sírnak időközönként a nők.Egyszer megkérdezte a legfelsőbb hatalmat:

-Mond Atyám,miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkodva válaszolt:

-Amikor a nőt teremtettem,valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát,hogy a világ terheit elbírja,mégis oly gyengéddé,hogy vigasztalást is tudjon adni.

Oly belső erőt adtam neki,ami lehetővé teszi ,hogy akkor is tovább menjen,amikor már mindenki más feladja,hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa a családját panaszkodás nélkül.

Oly mély érzést adtam neki,amellyekkel gyermekeit mindíg és minden körülmények között szereti,még akkor is ,ha a gyermek őt mélyen megbántotta.

Oly erőt adtam neki,mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli,és azért alkottam a férfi oldalbordájából,hogy vigyázzon  férje szívére.

Oly bölcsességet adtam neki,hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét,mégis néha próbára teszi a nő érzéseit,határozottságát és kitartását,hogy szikla szilárdan férje mellettáll-e?

 És végezetül könnyeket is adtam neki,hogy sírhasson.A könnyek kizárólag csak az övéi,és annyit használ belőlük,amennyire csak szüksége van.

Látod:Egy nő szépsége tehát,nem a ruhájától függ amit éppen visel,vagy az alakjától amilyen az ő formássága,de még nem  is attól ahogyan a haját viseli.Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel,mert ez a szíve kapuja,ahol a szeretet lakozik