LIVINGSTON LARNED: APU ELFELEJTI

Figyelj rám kisfiam.Álmodban teszem ezt a vallomást.belopóztam hozzád,egyedül.Alig néhány perccel ezelőtt,miközben a szobámban újságot olvasva ültem,lelkiismeret furdalásom támadt.Bűnösként jöttem az ágyadhoz.

Arra gondoltam,kisfiam,hogy ma haragudtam rád.Megszidtalak reggel,amikor öltöztél iskolába menés előtt,mert törölközővel csak úgy megpacskoltad az arcodat.Rendreutasítottalak,mert a cipődet nem tisztítottad ki rendesen.Dühösen rád kiáltottam,mert szétszórtad a dolgaidat a padlón.

Reggeli közben is találtam megróni valót.Kiloccsantottad a tejet,aztán egészben lenyelted az ételt;a könyökedet az asztalra raktad;a vajat túl vastagon kented a kenyeredre.Amikor pedig elindultál,és aén is a vonathoz készültem,visszafordultál,integettél nekem,és így kiálltottál: "Isten veled apu!" én meg szigoruan összeráncoltam a homlokom,és ezt feleltem: "Húzd ki magad!"

Délután aztán előröl kezdődött az egész.Amint hazafeléjöttem,meglestelek az úton: térdeltél,és golyókkal játszottál.Máris lyukas volt a harisnyád.Megaláztalak a pajtásaid előtt azzal,hogy rád parancsoltam : előttem menj egészen hazáig.Drága a harisnya,és te is gondosabb lennél,ha neked kellene vásárolnod.Ezt vetette apád a szemedre,kisfiam.

Emlékszel-e,hogy később,amikor a szobámban olvastam,félénken bejöttél,szomorú tekintettel a szemedben?Amikor felnéztem az újságból,türelmetlenül a zavarás miatt,habozva álltál az ajtóban."Mit akarsz?" förmedtem rád.Te nem féltl,hanem viharos lendulettel felém futottál,a karodat a nyakam köré fontad,megcsókoltál,magadhoz öleltél azzal a szeretettel,amely Isten  ültetett a szívedbe,és amelyet még a ridegségem sem tudott elhervasztani.Aztán elmentél,feltipegtél a lépcsőn az emeletre.

Nos,kisfiam,nem sokkal ezután történt,hogy az újság kicsúszott a kezemből,és rettenetes,dermesztő félelem fogott el.Mit csinált belőlem a megszokás!?A hibakeresés,a dorgálás rossz szokása - azért büntettelek meg,mert gyerek vagy!Nem mintha nem szeretnélek,csak éppen túl sokat várok egy gyerektől.A saját megsokasodott éveim mértékével mérlek.Pedig olyan sok jó és szép és becsületes an a jellemedben.A szíved ngyon jó.Az a természetes kedvesség is mutatja,amellyel hozzám futottál,és egy csókkal jó éjt kívántál nekem.Nem is számít ma este semmi más,kisfiam.Eljöttem a kis ágyadhoz a sötétben,és szégyenkezve letérdeltem.

Ez a vallomás csak vezeklésem  egyik része.Tudom,meg sem értenéd ezeket a dolgokat,ha nappal és hangosan mondanám el neked.Hlnap azonban igazi apu leszek!Pajtásod leszek,és veled szenvedek,ha szenvedsz,veled nevetek,ha nevetsz.Inkább leharapom a nyelvemet,ha mégegyszer türelmetlen leszek.Azt mondogatom majd magamban,mint valami litániát: "Hiszen csak gyerek - csak egy kisfiú még!"

Attól félek,úgy bántam veled,mintha máris felnőtt lennél.Most azonban,hogy itt látlak az ágyacskádban,fáradtan és összegömbölyödve,most látom,hogy még csak egy kisgyerek vagy.Tegnap még anyád tartott a karján,és fejed az ő vállán pihent.Sokat kívántam tőled,nagyon sokat....