István Halhóber üzente 17 éve
Elgondolkodtató történet és igaz,de amit a mai gyerereknek megengednek azt sem tartom elfogathatónak.
A demokrácia túlsokat enged.
Kneifel András üzente 17 éve
A végén még megríkatsz...:-))) Amiről az írás szól, az igaz, bár nekem nem volt ilyen gondom - nem emlékszem, hogy ilyen dolgok miatt sírtam volna, a gyerekeim meg -igaz, néha sírással küszködve- inkább az anyjukkal veszekedtek(nek). Persze a hozzám hasonló "kényszer-kibicnek" ritkán van alkalma élesben megtapasztalni.
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
Köszönöm, nagyon tetszett.
"Hiszen csak gyerek - csak egy kisfiú még!"
Attól félek,úgy bántam veled,mintha máris felnőtt lennél.Most azonban,hogy itt látlak az ágyacskádban,fáradtan és összegömbölyödve,most látom,hogy még csak egy kisgyerek vagy.Tegnap még anyád tartott a karján,és fejed az ő vállán pihent.Sokat kívántam tőled,nagyon sokat
Mohácsiné Zsóka üzente 17 éve
Nagyon megható történetet küldtél. Való igaz, túl türelmetlenek vagyunk, túl sokat várunk a gyerekeinktől. Pedig éppen nyugalomra és szeretetteljes odafigyelésre lenne szükségük.
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
[Törölt felhasználó] üzente 17 éve
Aradiné Szabó Tünde üzente 17 éve
Nagyon szép és igaz történet.
Sajnos néha túl sokat várunk el gyermekeinktől,holott ha visszanézünk saját gyermekkorunkba nekünk is voltak baklövéseink,csak gyermekszemmel másképp láttuk a dolgokat.
Aradiné Szabó Tünde üzente 17 éve
Nagyon szép és igaz történet.
Sajnos néha túl sokat várunk el gyermekeinktől,holott ha visszanézünk saját gyermekkorunkba nekünk is voltak baklövéseink,csak gyermekszemmel másképp láttuk a dolgokat.