Lassú tánc

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?

Hallgattad, mint az esõcseppek földet érnek tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,

Nézted a tovatûnõ éjben a felkelõ nap fényét?

Lassítanod kéne. Ne táncolj oly gyorsan.

Az idõ rövid A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?

S amikor kérded: "Hogy s mint?"

Meghallod a választ?

Mikor a nap véget ér,

te ágyadban fekszel,

Tennivalók százai cikáznak fejedben?

Lassítanod kéne.

Mit ér annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose?

Ki nem mereng, bokrok tövén,

hosszan, mint a juh vagy a tehén.

Nem nézi fák mókusait,

hogy rejtik a fűbe makkjaik.

Nem ér rá látni a patak

tükrén a nappali csillagokat.

S fordulni, ha villan a Szép,

s figyelni, hogy táncol, ha lép.

S kivárni, boldog ajkaira

hogy gyúl át szeme mosolya.

Koldus annak az élete,

aki nem bámészkodhat sose.

/Szabó Lőrinc/

Áldott legyen a szív,mely hordozott

És áldott legyen a kéz,mely felnevelt.

Legyen áldott az eddigi utad

És áldott legyen az egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

Hogy másoknak is fénye lehess.

Legyen áldott a nap sugara

és melegítse fel szívedet,

Hogy lehess meleget adó forrás.

A szeretetedre szomjasaknak,

és legyen áldott támasz karod,

A segírségedre szorulóknak.

Legyen gyógyír szavad,

Minden hozzád fordulónak.

Legyen áldást hozó kezed

Azoknak,kik érte nyúlnak.

Egy megdöbbentõ történet

George Thomas plébános volt New England-nak egy kis városkájában. Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepõdve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt:

,,Amikor tegnap végigmentem a Fõutcán, szembe jött velem egy fiatal gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtõl és a félelemtõl.

                               Link 
Karády Katalin
(Always that minute...)

                              Nosztalgiázzun egy kicsit!
 

Hozzon  sok tojást!

Az egyszerû barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egyvendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egycseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be azajtaját.

Az egyszerû barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtõl.

Az egyszerû barát nem tudja a szüleid keresztnevét.

 Az igaz barát tudja a telefonszámukat is.

Az egyszerû barát egy üveg bort hoz a bulidra.
Az igaz barát korábban jön, hogy segítsen fõzni és továbbmarad, hogy segítsen takarítani.

Modern kislány vagyok nagyhibákkal teli,
a foglalkozásom: nem háztartásbeli.
Fõzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,
a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.
Viszont egyet büszkén be merek vallani,
sok mindent nem tudok, de van ám valami:
Amihez én olyan pompásan értek,
mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
közepes, gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve, bedõlve vagy háton,
mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes,
s hogy hason is tudom, az csak természetes.

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott õrjíteni. Mindig jókedvû volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta:

"Ha jobban lennék, kettõ lenne belõlem." Született optimista volt.

Ha valamelyik beosztottjának rossz napja volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerûen nem értem.